Tanulságok és tanácsok

A Costa Ricai blogom zárásaként egy gyűjtést tennék közzé gondolataimról, tapasztalataimról, ami tanulságos lehet annak aki útnak indul, de talán annak is aki nem.

Április 15, március 4, április 4, szeptember 7, majd végül május 8.ára módosult a haza utam dátuma. Igazából ez már hamarabb el volt döntve, csak még nem tudtam. A repülőjegyek dátumát ugyanis csak egy bizonyos időintervallumon belül lehet módosítani. De az a jó az egészben, hogy nincs rossz választás. Csak meg kell találni a jót. Tanulság: legközelebb a visszaút árát inkább anyukám kezébe adom. Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.

Egy ilyen út mindig veszteséges. Ha találsz is egy jó munkát, ezekben az országokban nem lehet annyi pénzt keresni, hogy visszajöjjön a repülőjegy ára. Nem kergettem valószínűtlen álmokat, nem számítottam rá, hogy itt fogok meggazdagodni. Minden csak nézőpont kérdése. Ha azt vesszük, hogy öt hónapig ráfizetéssel dolgoztam, az elég rosszul hangzik. Ha azt vesszük, hogy öt hónapig nyaraltam, akkor ez egy olcsó nyaralás volt. Az igazság valahol a kettő között van. Az élmény és a tapasztalat az enyém marad mindörökre.

Bárhova a világon eljutni csak idő és pénz dolga. A kérdés csak az, hogy ezzel neked mik a terveid, mit nyerhetsz és mit veszíthetsz vele. Mérlegelj, és dönts ezek után felelősséggel. Rafting túravezetőként bárhol a világon lehet munkát találni, de egy kis kreativitás és kézügyesség is elég ahhoz, hogy ellavírozz az elemek között. Találkoztam olyanokkal, akik makramé karkötők, nyakláncok, vagy éppen olajfestmények készítésével és áruba bocsátásával keresik a kenyerüket, de olyanról is hallottam, aki homokszobrokkal éri el ugyanezt. És közben a világon bárhova eljutnak. Meggazdagodni egyikből sem lehet, de itt nem is ez a lényeg.

Ha ennyi időt akar valaki külföldön eltölteni, és túl kell lépni az egyszeri turista álcáján és be kell illeszkedni a helyi közösségekbe. Ehhez viszont neked kell megtenni az első lépéseket. Nagyon barátságos az, aki hasznot lát benned - a taxis, a szállodás, az éttermes vagy az utazási irodás. De akinek az ég világon semmi haszna nem lesz belőled, sőt akár még a kárára is mész azzal, hogy plusz egy emberrel kell megosztoznia az amúgy is kevés munkán, az ugyan miért mosolyogna rád?? Lehet erről elméletek végtelen sorát alkotni, hogy ki a helyi, ki az idegen, kinek kell nyitni, sőt el lehet ezzel addig is menni, hogy kinek kell előre köszönni, de azontúl, hogy ezzel magadat megnyugtatod, hogy már pedig nem te vagy a fasz, semmit nem fogsz elérni. Alább kell hagyni a fennkölt európai normákból és igényekből, hajtani és nyomulni kell. Megalázkodni nem, de a kellemetlenségeket időnként el kell viselni. Ha erre képes vagy, biztos lehetsz benne, hogy be fog érni a gyümölcs. Nem kell ehhez sok, és nem kellenek ehhez nagy dolgok. Köszönsz, megkérdezed mi újság, ha ráérsz leülsz közéjük, ha ehhez nincs kedved továbbállsz. Unalmas és sablonos dolgok, de olyan is volt, hogy a szokásos dolgozol-e holnap kérdésnek egy házibuli lett a vége. Nehéz elhinni, de működik.

Merész dolog elmenni egy országba a helyi nyelv minimális ismerete nélkül. Nem utolsó sorban már azzal is kellő tiszteletet és odafigyelést lehet kiérdemelni, ha csak próbálkozol a beszélgető partnered anyanyelvén megszólalni. Ha a mondat második felét már csak angolul megy, az sem baj. Próbálkozz, egyrészt csak így lehet tanulni, másrészt ez is egy újabb lépés, nyitás. A spanyol ajkú országok lakói úgy vannak az angollal, mint a mosolygással. Akik a turizmusból élnek, tökéletesen beszélik, a többiek jó ha a nevüket el tudják mondani. Miért is tudnának többet, amikor a mindenük megvan az országon belül, amire vágynak és amúgy sincs pénzük távolra utazni. Szóval ha a kocsmában a lokálokkal kívánsz társalogni számíts rá, hogy be kell vetni a spanyol tudásodat. De ha még olyanok között is vagy, akik beszélik a világnyelveket, egymás között ritkán fognak angolul beszélni csak azért hogy te is megértsd.

Rá kellett jöjjek, hogy a középiskolai nyelvtanáromhoz még csak hasonlót sem fogok találni. Se az egyetemen, se akárhol magántanárok között. Senki nem fogja már úgy belém verni a tudást, hacsak én nem magamba. Arra sem kell számítani, hogy ha egy idegen nyelvterületen van az ember, a tudás majd sült galamb módjára fog belé szállni. Ne lustuljunk, vegyük elő a könyveket, szótárakat, tanuljunk tovább, és amikor csak tudunk, gyakoroljunk. A legjobb hely ez a fejlődésre, de tenni kell érte. Csupán arra a szintre kell eljutni, hogy csajozni tudjon az ember, utána exponenciálisan fog növekedni a tudás. :-)

Ez lesz a válaszom a ’Na, és milyen volt Costa Ricán?’ kérdésre. Volt ez jó is rossz is, nehéz is könnyű is, élvezetes is utálatos is, és sorolhatnám még-is. Más világ ez, más az életstílus, életszemlélet, világnézet. Nyilván, mert másak itt a körülmények. Nem tudom megítélni hogy jobb vagy rosszabb-e mint az otthoni, mert szerintem nem is lehet. Az biztos, hogy az itt eltöltött öt hónap alatt sok mindenben megváltozott a gondolkodásom, nézetem, de ha valaki rákérdezne, hogy miben, nem tudnék rá konkrétan válaszolni. Valahogy olyan egyszerűbb itt az emberek gondolkodása. Közelebb állnak az ősi emberi természethez, mint Európa. Nem vágynak sokra, nem akarják megváltani a világot, békében nyugodtan élnek. A fogyasztói társadalom ide még nem ültette be magát, megbecsülik amijük van, nem dobálnak ki mindent. Bár vannak fekete pontjai, de itt még a család fontosabb a karriernél.

Nagyon sok jó visszajelzést kaptam a blogról. Köszönöm mindet! Ezek jelentik számomra azt, hogy van értelme írni, fényképezni és publikálni. Mutogattam a képeimet a helyieknek is, mire egy reakció: Nagyon szépek, el sem hiszem, hogy Costa Ricán készültek. Hát mondom akkor nyisd ki a szemed. És ezt üzenném mindenkinek. Hasonló szépségeket és élményeket bárhol lehet találni, Pesten, a Tisza parton, a Bükkben de akár az otthoni virágoskertben is. Csak észre kell venni.

Pura vida

karaly