Pascua

Régóta kacsintgattunk már a Reventazón Pascua (magyarul Húsvét) nevű IV+os szakaszára. Szombaton Bivallyal alkalmunk nyílt egy túrához csatlakozni.

A vadvízi kisokosunk a következő mondattal jellemzi a vizet: The lines are big, but the consequences for beeing off-line are even bigger. :-) Ez úgy kb. meg is állta a helyét. Idéznék még néhány biztató jelzőt a leírásból: one-chance braking wave-hole, pare of monster river-right holes, man-eating hole. Elég képiesen fogalmaz a könyv. Amennyire leírás alapján lehet, igyekeztük áttanulmányozni előz este a folyót. Túl sokat ugyan nem értünk vele, mert a 2003-mas kiadás már idejétmúlt, azóta sokat változott a meder, de legalább kaptunk egy általános képet. Az esős évszak áradásai általában átrendezik a terepet, azzal, hogy még az igen nagy köveket is megmozgatják.

Föntről nézve - idáig lehetett hallani a zubogást

Előző este szereztem egy hajót (Riot Magnum). Mi sem jobb, mint egy teljesen új szakaszon kipróbálni. Amíg vártunk a csapatra igyekeztem barátkozni vele, és a méreteimhez állítani a fittingeket. Egészen kizöldüld az idő: másfél hét után még a nap is kisütött.

Az új szerzeményemmel

Megnyugtatóan hatott, amikor megérkeztek a többiek. Széles mosollyal teljesen felpörögve mondogatták, hogy milyen jó ez a szakasz, és milyen kár, hogy ilyen ritkán evezik, már több mint egy éve nem voltak itt, de mindenesetre a legutóbbi áradás óta még a cégtől sem járt itt senki, így nem is tudják, hogy változott-e valami, majd a partra leérve egy vállvonással vették tudomásul, hogy a jobb oldali ág, ahol eddig eveztek egyszerűen eltűnt. Sebaj, marad a bal. Jó lesssz.. Utólag kiderült, hogy csupán ennyi volt az újdonság, a többi maradt a régiben.

Két raft kilenc utassal, két biztonsági kajakos, egy fotókajakos, egy biztonsági kajakos a fotósnak és mi ketten Bivallyal alkottuk a csapatot. Rögtön az elején megkaptuk, amire számítottunk: végeláthatatlan zúgók, két-három méter magas hullámok, kerüld el messziről hengerek.

Rögtön az első zúgóban egy majdnem borulás,

de csak egy utas esett ki, aki először a kezével,

majd a lábával nyúlt segítségért,

mind hiába. Sisakját vesztve egy 30 méretes kellemesnek nem mondható úszás lett a vége.

Mivel hogy túrán voltunk, nem volt idő kiszállni, benézni a zúgókat (mondjuk a hosszuk miatt nem is nagyon lehetne), verettünk lefele. Igyekeztem lemaradni, hogy lássam merre mennek a többiek, és hogy kövessem-e őket vagy ne. Persze ez a látás két-három méteres hullámok között nem olyan egyszerű. A völgyben nem látsz előre, a hegyen ugyan láthatnál, ha nem kapnál vödörnyi vizet folyamatosan az arcodba. Szóval alig pár pillantás alapján kell feltérképezni a terepet, amiről így inkább csak amolyan benyomás alakul ki. De nagyon jó. Mint például az is, ha az elhibázott útválasztás után egy jókora törő- vagy szörfhullámon sikerül átverekedd magad. Ez olyan hullám, aminek a teteje már visszafele folyik. Próbálsz minél nagyobb sebességgel belemenni, a kajak orra belefúródik a vízbe, majd úgy ahogy vagy, 250 literes kajakkal a seggeden, elmerülsz a víz alatt, érzed hogy a testedet a felső víz tolja vissza, a hajódat és a lapátodat az alsó víz tolja előre, majd pár pillanat múlva kiugratsz a túlsó végén. :-)

Egy a kerüld el messziről helyek közül

Valamivel könnyebb volt a szakasz, mint amilyenre számítottunk. Egész jól sikerült abszolválni a váratlan helyzetet, megtalálni a könnyű vonalakat, Bivaly hibázott egyszer és esett bele egy hengerbe oldallal - úgy ahogy kell, de borulás után egyből kimosta a víz. Meglepő módon nekem borulás nélkül sikerült teljesítsem a szakaszt - nem úgy mint a levezető, könnyebb, már jól ismert és sokat evezett Florida szakaszt, aminek mind a négy valamirevaló zúgóját fejjel lefelé teljesítettem. :-)

Most kaptunk egy kis löketet, energiát, hogy induljunk neki új folyókat felfedezni.

Pumpa Cataó

karaly

Kajakeros alegres