Újabb vizek

Összefoglalva számolnék be néhány újabb vizes élményünkről röviden, inkább képekben.

Kb két hete volt lehetőségem a Rainforest World egy túrájához csatlakozni az Upper Pacuarera. A környéken található szerintem egyik legjobb kajakos, Pocas volt a túravezetőnk, ezenkívül két osztrák vendég, David (am) - aki a RfW-nél dolgozik, valamint jómagam alkottuk az ötös csapatot. Reggel gyorsan még átfutottam a kisokosunkat, majd meg is fogadtam, hogy többször nem fogom. Olyan rémeket írnak benne, hogy majdnem visszafordultam, aztán a valóságban a 10 %-át ha észreveszi az ember. Végülis, megértem a szerzőket, elvégre hogyan lehetne egy folyót papírra írni, ha nem párosít hozzá giga-képzeteket. Meg amúgy sem árt az óvatosság.

Ötös erősségűre van írva, de az alacsony vízállás miatt valamivel könnyebb volt. Rövid bemelegítő szakasz után egyre sokasodó sziklák és bulderek, majd a szakasz nehezét jelentő 2-3 km hosszú kanyon következik. Elsőre elég barátságtalan, hatalmas sziklák között keskeny vonalak, jókora beláthatatlan esések. Gyakran ki kellett szálljunk, hogy benézzük a zúgókat. Volt mit tenni, de hát azért mentünk. Akaratom ellenére két zúgót is tolatva vettem, de jól jöttem ki belőlük. Osztrák testvérek egy zúgót átemeltek, pedig szerintem nálam jobban eveztek - nem vágytak rá. Egy gyönyörű 3-4 méteres dropp jelentette a kanyon végét, majd egy hosszabb könnyű, pihentető rész, befejezésként pedig egy újabb sziklakert kisebb-nagyobb esésekkel. Szép, jó és erős szakasz volt, a csapat szintúgy. Látjuk még egymást.

Dive deep by Pocas

Az enyém is jól indult..

Na, itt mi lesz??

Bobo falls

Nem kell szebb hely a river lunchoz

A kanyon végét jelentő dropp. Amilyen látványos olyan könnyű. :-)

A másik extra hosszú - szinte már expedíciónak mondható evezésre nem találtunk sok pajtást, így csak Bivallyal mentünk ketten. A Reventazón ismert vagy ismeretlen szakaszait akartuk megevezni, és mivel a transzfer oda nehézkes és drága, az egyetlen könnyű és olcsó megoldás volt, hogy hídtól hídig megyünk. Két főút keresztezi a folyót, az egyik Turrialbához, a másik a Ríos bázisához közel. A kettő között meg több mint 35 km folyó. :-)

A Reventazón - mint már tudjátok - gátakkal szabályozott. Korábban a felső, Peralta nevű szakasza világelsők között volt a vadvizek ranglistáján, több versenynek is otthont adott. Aztán jött az áramipar és felhúzott rá három gátat. Gátak fölött tavak, alattuk porzó folyómedrek. De ezek látják el az ország áramigényének a 40 %-át, amiből gondolom több bevétele van az országnak, mint a rafting cégek adójából. Pénz beszél, ami a természet dolgát illeti, azt meg mindenki döntse el maga.

Szóval a gátak óta csak ritkán evezhető a Peralta, csak magas vízállásnál, esőzések idején, de hát eső az itt Macondóban volt bőven, így nekiindultunk. Az érdekes az volt, hogy a folyónak több mint a felét nem ismertük, a maradékot is alig. Béci izgult itthon értünk, mi pedig eveztünk. Jókora barna sárfolyam - egyébként sem tiszta a víz, áradáskor meg pláne nem. Szép lassan, óvatosan mentünk könnyű vonalakon, egymásra figyelve, tudtuk, hogy hosszú út áll még előttünk. Hasonlóképpen az Upperhez, itt is volt egy kis bemelegítő szakasz, majd egy kanyon. Én egy nagy ronda zúgót átemeltem, Bivaly megevezett mindent. A kanyonból kiérve kiszélesedett a folyó is és a völgy is, a nap is kisütött, remek időnk volt. Könnyű rész után kezdődött a még ugyancsak ismeretlen Superpascua. Vagy 30-40 méter széles folyómeder, jóformán ott mész ahol akarsz, csak jól válaszd meg az utadat. Óriási, emeletmagas hullámok, időnként némi meglepetéssel. :-)

Bivaly zúgója

Én a szárazföldet választottam

Kicsi kajak nagy vízen

Általában közel nem adják vissza a fényképek a vizet. Messziről csak a hullámok teteje látszódik. De ha benne vagy.. :-)

Aztán van olyan rész, amit a fénykép is visszaad: a már ismert kerüld el hely. Bal parthoz közel simán le lehet csúszni, de a többi az még kintről is félelmetes.

Egy kellemes helyen a második pihenőnkre álltunk meg, amikor hirtelen észrevettük, hogy ismerős helyen vagyunk. Elérkeztünk a Pascua beszállójához. Kicsit megkönnyebbültünk, hogy itt jártunk már - egyszer. Persze a magas vízállás miatt értek helyenként meglepetések. Az első zúgónál (ahol múltkor a néni sisakját vesztve úszott) Bivaly lendületből lement, egy nagyot repülve, én kiszálltam, hogy megnézzem. Majd át is emeltem. :-) A többi már rendben volt. Hengereztünk néhány izgalmasat, de akkora mennyiségű víz folyik itt, hogy szerencsére kimossa az embert mindenhonnan - csak győzze kivárni. Nagy felüdülés volt a Florida elejéhez érkezni, ezt már jól ismerjük, és a híd is egyre közeledett. Még egy utolsó izgis hely, a Bamboo 5 méteres hulláma, pörgés-forgás, majd a várva várt híd. Öt és fél óra evezés, szétázva, de legalább nem fázva. Taxival elmentünk a Ríos bázisra, majd a szokásos napi transzferrel hazacigánykodtunk.

Pumpa Catao

karaly