Ha valaki úgy alapjaiban kérdezi azt, hogy mi
a jó a vadvízi evezésben könnyű válasz lehet rá az, hogy olyan helyekre juthatunk
el a vízen, ahova máshogy nem lehetséges. A Chirripo Atlantico megevezése után
végre én is őszintén válaszolhatom ezt. A leghosszabb és egyben legerősebb
folyó ahol eddig jártam.
A kétnapos túra első napján a fő kihívás a
folyóhoz való eljutás volt. Több mint két óra utazás után elérkeztünk az utolsó
kis faluba ahol véget ért a földút. Innen már csak 12 km-re volt a beszálló.
:-) Az őslakosok által kitaposott út vezet a dzsungelen keresztül a völgy
aljáig, ahol néhány indián falu található. Az ötlet az volt, hogy majd lovakat
bérelünk, felmálházzuk őket, és szépen kényelmesen lesétálunk. A probléma az
volt, hogy nem álltak sorban minket várva. Csak kettőt találtunk, azokat is úgy
kellett befogni a mezőről. A raft az élelem, meg az egyéb nehéz és nehezen
fogható cuccok felkerültek segítőink hátára, a kajakok pedig a miénkre. Bő két
és fél óra alatt le is értünk, közben sokan a csodánkra jártak. Ritkán látnak
errefelé ennyi elmebeteget.
Még a földúton
Felhők fölött a vulkán
Kis csapatunk: 11 kajak 4 raft és 2 sofőr
Hős segítőinknek volt már könnyebb napjuk
A tudományos..
és a pórázos megoldás
Hosszú még az út
Pihenés és energiapótlás után úgy két óra
bemelegítő evezés várt ránk. Az éjszakát a folyóparton töltöttük ki
függőágyban, ki homokágyban, ki hálószemeteszsákban. Hatalmas tábortűz és
bogrács, a jó hangulatot csak az eső és két skorpió zavarta meg.. :-S
Kétskorpiós szállásunk
Másnap korán indultunk. Hosszú és nehéz
szakasz várt ránk. Hamar elérkeztünk a kanyon bejáratához, majd elkezdődött a
tánc. Öt óra evezés négyes-ötös vízen. Volt itt minden. Három-négy méteres
esések, hengerek, szűk járatok, hosszabb rapidok. Mivel a csapat nagy része már
járt itt csak néhány igazán nehéz zúgót néztünk meg a partról, a többi helyen
az előttem levőkre kellett bízzam magam. Biztos ami biztos igyekeztem minél
hátrébb maradni, kifigyelni, hogy hol és miként mennek le a többiek. Sok hely
volt amit föntről nem lehetett belátni, ott a zúgóban kellett rögtönözni. Utólag
átgondolva ezt a napot érzem úgy, hogy kezd beérni a magamba fektetett munka és
gyakorlás. Új és ismeretlen helyen is egész jól sikerült teljesíteni a kihívásokat.
Sajnos a tájat ott helyben nem volt sok időm csodálni, de erre jók a fényképek.
:-)
karaly