Szlovénia, Soča, Bovec

Nagy szívfájdalmam, hogy a legtöbbek Magyarországról csak egy hétvégére szaladnak le Bovecbe raftingolni: munka után pénteken indulás, hajnali érkezés, szombaton evezés, este buli és berúgás, vasárnap evezés, majd rohanás haza. Pedig a Soča völgye ennél sokkal többet érdemel! Ezt bizonyítandó, rövid szöveges melléklettel közzétennék néhány fotót a tavalyi gyűjtésemből, a környékbeli kalandozásainkról. 

Elsőként a Kőmosáshoz invitálnám a kedves közönséget. Egyik legkedveltebb túrám, amit a legszívesebben ajánlok. Könnyű útvonal, gyalog, bicajjal vagy akár egy négykerék-meghajtásúval is fel lehet jutni; kinek mik az igényei. Čezsočából indulva először aszfalt, majd murvás úton, először tisztáson, majd az erdőben, végül megérkezünk a kisebb ház méretű sziklák közé, melyek híresztelések szerint egy több száz évvel ezelőtti földrengés során szakadtak le a hegyoldalról a környező erdőt maga alá temetve. Ennek köszönhetően gyönyörű kilátás nyílik a Soča völgyre. Szép időben egy kellemes, könnyed délutáni program.  

Második kedvelt ajánlatom a Slap Virje, közismertebb nevén a Titkos Vízesés. Valaha az volt, most már a Bovec környéki egyik legkedveltebb látványosság. A főtérről a templom felé indulva kell menni a kis hegyi úton. Ugyancsak autó, kerékpár vagy gyalogszer is számításba jöhet. Pluzna nevű falucskában egy éles jobb kanyar után a hamarosan véget érő aszfaltút jelzi, hogy megérkeztünk. Járművünket otthagyva menjünk a hang után, és hamarosan elénk tárul a csodaszép, zöld, mohás falról csordogáló illetve esőzéstől függően aláhulló víztömeg. Érdemes kalandozni még egy kicsit a környéken, feljebb menni a vízesés fölé, mert gyönyörű szép a patakocska, sőt, a forrása is itt van közel. 

Kihagyhatatlan a Boka vízesés. Van nála magasabb, de kétségtelen, hogy ez Szlovénia leglátványosabb vízesése. Két eséses, 106 + 38 méter, esőzések után elérheti a 100 m3/sec-ot a vízhozama. Akinek nem elég a lenti látvány, felsétálhat a tetejéhez is. 

Kicsit messzebb van a szerintem legszebb, a Kozjak vízesés. Érdemes hozzá lekocsikázni az amúgy is gyönyörű Kobaridig, majd a Soča partjára visszakanyarodva rövid megállás és kanyonnézés a Napoleon hídnál, tovább a kempingig, majd kellemes tempóban fél óra séta után megláthatjuk a hegy gyomrát. Visszafele pedig ne hagyjuk ki Lazar a kemping óriás húsos palacsintáját. :-) 

Vizek után vissza a hegyekhez, irány a sífelvonó és a Kanin csúcsa! 20 perc alatt fent is vagyunk 2400-on, ahol a táj szépsége a kopárság. Itt aztán tehetünk hosszabb és rövidebb sétát is, csak ne felejtsük el megkérdezni, hogy mikor indul az utolsó levonó, mert gyalogszerrel hosszú, fárasztó és éjszakába nyúló az út hazafelé. :-) 

Ha valaki csalás nélkül akar hasonló magasságokba törni, javaslom a Rombon csúcsát. Hogy ne legyen unalmas, lehet körutat is csinálni a Hermann erődtől indulva és Bovecbe érkezve, vagy fordítva. Jó kondiban úgy 8 órás az út. A növényhatár fölé érve egyre több mesterséges emlékkel találkozunk, kőből épített falak, sziklába vésett járatok, barlangok, apró nyílások. Megérkeztünk az első világháború a frontvonalára. A csúcs még arrébb van, de üljünk le és merengjünk el rajta egy kicsit, hogy milyen lehetett itt 3 éven keresztül télen-nyáron-hóban-fagyban harcolni.. Aki többre kíváncsi, az tájékozódhat még a Kobaridi háborús múzeumban.

Menjünk kicsit tovább, közel van már Mediterránia. Ha az Velence, vagy az olasz tengerpart felé folytatjuk az utunkat álljunk meg pár órára Cividaleban. Gyönyörű kis városka híddal, vízzel, borghival, pizzával és fagyival. 

Végül néhány kép még a pillanatnyi szépségekről.

karaly